A testtömegindexet ismertebb nevén BMI ma széles körben alkalmazzák az egészséges testsúly, túlsúlyosság vagy soványság meghatározása során. A kapott statisztikai mérőszámot az egyén testmagasságának és -tömegének arányát mutatja meg. Általánosságban a testtömegindex mérést alkalmazzák az egészséges testsúly, túlsúlyosság vagy soványság meghatározására.

A módszert Adolphe Quetelet fejlesztette ki 1830 és 1850 között. Habár nem a tényleges testzsír-százalékot mutatja, hasznos lehet egy egészséges testsúly meghatározásánál, figyelembe véve a magasságot. Fiataloknál és felnőtteknél a mérés eltérő módon történik, mert a gyermekek vagy serdülő korosztályúak BMI számítása során figyelembe veszi a gyermek vagy serdülő életkorát és nemét is. Sportolóknál, akik az átlagosnál nagyobb zsírmentes izomtömeggel rendelkeznek a szám torzíthat és indokolatlan esetben is túlsúlyt jelezhet, ezért inkább a pontosabb testösszetétel elemzést javasolják nekik.

A mérés számítása és az eredmények csoportosítása

A számítás során a testsúlyt (kilogrammban) elosztjuk a testmagasság (méterben) négyzetével.  A kapott eredményt 8 osztály valamelyikébe sorolhatjuk az alábbi módon:

  • 16 alatti testtömegindex – súlyos soványság
  • 16 és 16,99 közötti – mérsékelt soványság
  • 17 és 18,49 közötti – enyhe soványság
  • 18,5 és 24,99 közötti – normális testsúly
  • 25 és 29,99 közötti – túlsúlyos
  • 30 és 34,99 közötti – I. fokú elhízás
  • 35 és 39,99 közötti – II. fokú elhízás
  • 40 fölött – III. fokú (súlyos) elhízás