Az egészségmeghatározás története

Már a neandervölgyi ősembereknél talált leletekből megállapítható, hogy beteg társaikat akkori tudásuk szerint ápolták: a betegeiket korlátozott mozgásképességük esetén élelemmel és életben maradásukhoz szükséges további segítséggel látták el. Eleinte sokkal nagyobb szerepe volt az evilági és túlvilági élet egyensúlyának, de a későbbi kultúrák kialakulásával a testi és lelki egészség szerepe lett a fontosabb.

Az ókori görögök betegség esetén úgy gondolták, hogy a testnedvek egyensúlya borult fel, gyógyításukkal is az egyensúly visszaállítására törekedtek [Kállai és mtsai 2007]. De már az ókori görög orvosok is rájöttek, hogy egészségünk megőrzése érdekében a betegségek megelőzése sokkal fontosabb, mint a már kialakult betegségek gyógyítása. Ezért kapott kiemelt szerepet a testedzés az ókori görögök életében.

A középkori orvosok az elemeknek, az évszakoknak, az éghajlat tényezőinek és a csillagoknak az emberi egészségre gyakorolt hatását vizsgálták. Akkoriban az általános egészségi állapot is nagyon rossz volt. A higiéniára egyáltalán nem figyeltek. A középkori egészségképet jól jellemzi, hogy az akkori orvoslás a böjtöt, az önmegtartóztatást, a lélek megtisztítását, a bűnöktől való megmenekülést tartotta a korra jellemző járványok leküzdésének lehetséges módszereinek.

A reneszánsz korában változott meg az egészség fogalma. Megjelentek az első egészséges életvitelre és helyes táplálkozásra vonatkozó tanulmányok. Az orvostudomány újkori, 19–20. századi gyors fejlődése alakította ki azt a napjainkra is jellemző szemléletet, hogy minden betegségre van gyógyír.

Az egészség fogalma

Az orvostudomány fejlődésével és az emberi test egyre pontosabb megismerésével formálódik egy kép, az „egészséges” emberről. De mi számít egészségesnek? Az egészség fogalma változó és fejlődő fogalom. Az egyszerű megközelítés szerint az egészség a betegség hiánya, de nem célszerű valaminek a hiányával megfogalmazni egy fogalmat ezért léteznek bővebb, precízebb definíciók:

  • Az egészség idealisztikus célállapota a teljes testi, lelki és szociális jóllét, azaz nem egyenlő pusztán a betegségek vagy fogyatékosságok hiányával [WHO, 1948]
  • Realista megközelítés: „Az egészség az egyén biológiai működése, valamint a kora és neme szerint elérhető és/vagy a társadalom által elvárt biológiai működése közötti megfelelés. Az egészség megítélése a funkciók működésén (képességek, korlátozottságok), a fájdalom létén, jellegén, és mindennek az egyén általi mentális feldolgozásán (elfogadásán) alapul.” [Kincses, 2003]
  • „Jelenthet azonban egyfajta fizikai és mentális egyensúlyi állapotot is, melynek során az egyén optimális kapacitása birtokában a leghatékonyabban képes megvalósítani azokat a társadalmi szerepeket, melyeket környezete a munkahelyén, a családban elvár tőle.” (Parsons, 1972)

Az egészség meghatározása

Az egészségkép és annak szubjektív megítélése koronként, kultúránkként változik. Az öregedési folyamatok előrehaladtával egyre több, egyre súlyosabb kóros, strukturális változással és funkcionális kapacitáscsökkenéssel kísért folyamat indul el a szervezetünkben.

Az egészség meghatározásával kapcsolatban léteznek szubjektív mutatók is, amik az egyénre jellemzőek, például ilyen a szubjektív egészségi állapot, de ilyen még az önértékelés, a szocio-ökonómiai státusz, a kulturális és gazdasági erőforrásokhoz való hozzáférés mértéke, az életkörülményekkel való elégedettség mértéke, a másokhoz fűződő kapcsolatok minősége vagy a személyes kiteljesedés mértéke.

Az egészségtan tudományterületei

Az egészségtan feladata azoknak a természeti és társadalmi erőknek a tanulmányozása, melyek közvetlenül, vagy közvetve befolyásolják az emberi szervezet állapotát. Az egészségtan az ember egészségének megőrzésével foglalkozó tudomány. Az egészségtan tudományterület számos alterületre osztható:

Környezet egészségtan

A környezet óvásával a lakosság egészségi állapotának javítása és megvédése és a betegségek megelőzésének tudománya. „Feladata a természetes és épített, ill. makro- és mikrokörnyezet okozta ártalmak és a különböző környezeti ártalmak okozta betegségek okainak felderítése tisztázása és megelőzése.” [Pestiné dr. Rácz Éva: Környezet egészségtan]

Munkaegészségtan

A munkavégzés körülményeinek fejlesztésével a népesség egészségi állapotának javítása, a munkavégzéshez kacsolódó ártalmak okozta betegségek megelőzésének tudománya. Ezeken kívül az egyén munkára való alkalmasságát vizsgálja. 2 területe van:

  • Általános munkaegészségtan: az egyéni egészségvédelemmel és a munkahely telepítés kérdéseivel foglalkozik.
  • Részletes egészségtan: az egyes károsító hatásokat vizsgálja.

Táplálkozás egészségtan

A táplálkozás tényezőinek életkori és nemi mintázatával, a helyes és helytelen táplálkozás mennyiségi és minőségi jellemzőivel, a helytelen táplálkozás egészségre gyakorolt hatásaival foglalkozó tudomány. Az egészséges táplálkozásnak több szempontja van, ilyen az alapanyagcserét befolyásoló tényezők: életkor, nem, testmagasság, testsúly (izomtömeg és zsírtömeg) vagy a környezet hőmérséklete.

Az egészséges táplálkozásban segítenek az úgynevezett táplálkozási piramisok, amik a fontossági sorrendet állítanak fel az egyes ételek között. Ezenkívül vannak alapvető táplálkozási szabályok, mint:

  • Használjunk egészséges olajokat és kerüljük a vajat és transzzsírokat.
  • Fogyasszuk változatosan naponta többször zöldséget.
  • Együnk sok féle színű gyümölcsöt (minden szín más vitamint tartalmaz).
  • Együnk teljes kiőrlésű gabonából készült termékeket.

Sportegészségtan

„A sportegészségtan a sportoló és környezete kölcsönhatásaival, a sporttevékenység által kiváltott adaptációs folyamatokkal, a sport által előidézett, az ember belső környezetének változásaival foglalkozik.” [Szabó Lászlóné: Sportegészségtan]

A mindennapos fizikai aktivitás mindig is szoros kapcsolatban volt az egészséges életmóddal. Az egészségtan ezen területe hozzájárulhatnak a sportolók felkészüléséhez, sportsérülések elkerüléséhez, sérülések esetén gyógyulásukhoz, az elért sporteredmények pszichés feldolgozásához.

Megelőző orvostan

„Célja a népesség egészségének védelme, egészségi állapotának fejlesztése, valamint a különböző fogyatékosságok megelőzése, kialakulásuk kockázatának csökkentése, késleltetése. „[Ádány 2006].

Az orvostanhoz több társtudomány kapcsolódik, mint a: biostatisztika, egészségpolitika, egészség-gazdaságtan, szociológia és magatartástudomány mindezekhez fűződő ismeretanyagával kiegészülve együttesen a népegészségtan tudományát alkotja.

Epidemiológia

„Az egészséggel kapcsolatos állapotok, jelenségek megoszlásának és az előfordulásukat befolyásoló tényezőknek a tanulmányozása egy meghatározott populációban azzal a céllal, hogy eredményeit felhasználja az egészséggel kapcsolatos problémák felügyeletéhez és megoldásához.” [V. Hajdú P.· Ádány R.]

Az epidemiológia főbb területei:

  • A kóros állapotok megelőzését és azok gyógyítását, kezelését segítendő a népességek egészségi állapotának felmérései alapján,
  • Az egészséggel és betegséggel kapcsolatos állapotok térbeli és időbeli előfordulási gyakoriságainak folyamatos monitorozása
  • A különböző kóros állapotok kialakulását és előfordulási gyakoriságának változását befolyásoló tényezők beazonosítása.

Források:

  • Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) Egészségtudományi Fogalomtára
  • World Health Organization: WHO
  • Dr. Zsákai Annamária: Humánbiológia és egészségtan
  • Hidvégi Péter, Kopkáné Plachy, Judit Dr. Müller Anetta: Az egészséges életmód
  • Szabó Lászlóné: Sportegészségtan
  • Pestiné dr. Rácz Éva: Környezet egészségtan